A közös értekezletre 2007. november végén került sor Hajdúszoboszlón tizenhat napirendi ponttal. Ezek közül négy témakörre szeretném felhívni a figyelmet.

 

Együttműködés a munkaügyi régiók és képzőközpontok között

 

Ismeretes, hogy az elmúlt évben a képzőközpontok új finanszírozási rendben dolgoztak. Tevékenységük a hátrányos helyzetű álláskeresők, illetve veszélyeztetett állásúak képzésére irányult. A kiképzett álláskeresők az Flt. által meghatározott célcsoport tagjai. A legaktívabb az együttműködés a regionális képző központok és a megyeszékhelyen működő kirendeltségek között. Az itt bonyolított képzések a régió nagyságától függően megközelítik az összes ilyen képzés felét. Az úgynevezett kihelyezett képzések aránya viszonylag magas, ötven százalék körüli. Az együttműködési megállapodások, illetve az ehhez kapcsolódó finanszírozás lehetővé tette, és lehetővé teszi a jövőben is, hogy a RKK-k biztonságosan ellássák a jogszabályban előírt feladataikat. A monitoring tapasztalatai azt mutatják, hogy három hónappal a képzés befejezése után a korábbi álláskeresők 35%-a már dolgozik. Összességében a két szervezet közötti együttműködés jónak mondható.

 

A megbeszélésen felmerültek problémák is. Ismeretes, hogy 2008. január 1-től megalakulnak a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok. Ebben fontos döntések születnek a szakirányokról és a finanszírozásokról, a döntésekben részt vesznek a munkaügyi régiók képviselői. A legfontosabb ezzel kapcsolatban olyan ügyrend kialakítása, amely garantálja a képző központok véleményének meghallgatását is. A következő probléma ennél jóval bonyolultabb, ugyanis a hagyományos iskolarendszer tapasztalataim szerint egyre kevésbé képes megoldani az ipar szakmunkaerő utánpótlását. A hagyományos szakmunkásiskolák többsége megszűnt, a szakközépiskola pedig az érettségi mellé nem ad szakmunkás oklevelet. Lassacskán úgy tűnik, hogy az egész szakmunkás utánpótlás egyre inkább az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésre hárul. Ez hosszabb távon felveti az oktatási és munkaügyi tárca közötti forráselosztás újragondolását.

 

Egy másik probléma ahhoz kapcsolódik, hogy 2010-ben Pécs Európa kulturális fővárosa lesz. Az ezzel kapcsolatos rendezvénysorozatot ki kellene egészíteni a térség munkaerő-piaci és szakképzési helyzetének elemzésével.

 

 

Végezetül: jó lenne terjeszteni az értékes tapasztalatokat. Feltűnt nekem, hogy a Pécsi Regionális Képző Központ éves teljesítménye duplája a többi központ teljesítményének, lényegében azonos erőforrások felhasználásával. Az is feltűnt, hogy az ÉRAK piaci bevétele többszöröse a többi központénak. Sok-sok magyarázat lehet, de úgy tűnik, hogy ez a két központ tud valamit, amit a többi nem.

 

Integrált munkaügyi és szociális ellátórendszer

 

Az egészen más elveken, szervezetben működő munkaügyi és szociális (önkormányzati) ellátórendszer integrációja évek óta napirenden van, és még sokáig napirenden marad. Mindenki tudja, hogy a munkanélküli, szociális és társadalombiztosítási ellátás nem összehangolt. Az ÁFSZ arra vállalkozott, hogy több lépcsőben „sziszi-fuszi” munkával kiépíti saját bázisán a közös belépési pontot, az egyablakos rendszert, ahol mindenkinek meg kell jelennie, aki ellátást kér.

Ehhez szükséges az integrált rendszer szervezetének, működésének, a szociális szervezetekkel való együttműködés rendszerének kialakítása, a szolgáltatások bővítése és a munkatársak kiképzése. Az egységes rendszer kiépítésének első szakasza 2007-2009. évekre vonatkozik. Ebben a szakaszban elkezdjük az ÁFSZ szolgáltatásainak kiterjesztését, mindenek előtt a komplex rehabilitációs rendszer előkészítését. Ki fogjuk alakítani a rendszeres szociális segélyezettek, illetve a különféle közfoglalkoztatási programokban részt vevők munkaügyi és szociális kapcsolatainak rendszerét.

 

Kiszerződések

 

A munkaerő-piaci szolgáltatások egységes rendszerben történő megvásárlását, egy hét évvel ezelőtt született 30/2000. (IX. 15.) GM-rendelet szabályozza. A szabályok általában a mai napig jól alkalmazható kereteket határoznak meg, azonban több módosítást indokolt elvégezni. Napjainkban a szolgáltatások működtetését a regionális foglalkoztatási főosztályok egymástól eltérő módon oldják meg. Egy részük minimális mértékben, más részük tömegesen vásárol külső szervezetektől különféle szolgáltatásokat. A külső szolgáltatások erőforrásainak allokációja területenként sem egyforma, sok a szolgáltatás vásárlása pl. a Nyugat-dunántúli Regionális Foglalkoztatási Főosztálynál. Másutt alig fordul elő. Hol szükséges a rendeleten változtatni?

 

A 2008. évi költségvetés

 

Az értekezleten első sorban a beruházási és fejlesztési lehetőségekről volt szó. Éves keretünk az áthúzódó determinációkkal együtt kb. 7–800 millió forint, a beérkezett igények összege meghaladja a két milliárd forintot. Az FSZH a közel jövőben részletes a közbeszerzést megelőző élőkészítési szakaszra szóló metodikai javaslatot küld a régiók számára arról, hogy milyen módon kell megalapozni a fejlesztési javaslatokat. A javaslatban szerepelni kell egy munkaügyi szakmai elemzésnek, a térség munkaerő-piaci helyzetéről. Szerepelni kell továbbá a javasolt kirendeltségi ingatlan 25 m2/fő fajlagossal számolt méreteinek indokolásáról szóló részletes elemzésnek. Harmadik elemként az ingatlanra vonatkozóan meg kell adni a bekerülési költség jó pontosságú, munkanemenként részletezett becslését is. Régiónként évente legfeljebb egy-két ingatlanra lehet javaslatot tenni, de mindamellett a régió teljes felújítandó ingatlanairól egy teljes körű prioritási listát is fel kell állítani. Végzetül negyedik elemként az FSZH fog javaslatot tenni a beruházás megvalósításának ütemezésére, és a javaslatot a forrásokra.

 

Rózsa József (FSZH)