A hazai szakkollégiumok felsőoktatásunk sajátos szegmensét alkotják. A szakkollégiumokat gyakran sorolják a tehetséggondozási rendszer elemei közé, máskor a civil szféra részeként említik őket. Történetük során némelyik politikai szerepet játszott, mások megmaradtak a tudományos munka és oktatás művelése mellett. A hazai felsőoktatásban és elitképzésben betöltött szerepe ellenére eddig igazán átfogó kutatás nem készült a szakkollégiumokról, különösen nem a tevékenységük, szolgáltatásaik minőségi kérdéseiről.

 

A szakkollégiumokról mindezidáig keveset tudtunk, róluk átfogó felmérés nem készült. Ezért jelentős az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megbízásából, a „Minőségfejlesztés a felsőoktatásban” TÁMOP-4.1.4 számú projekt támogatásával megvalósult kutatás, melyet az ADITUS Tanácsadó és Szolgáltató Zrt. végzett.

 

A teljes kutatási jelentés és az OFI által megfogalmazott javaslatok a www.femip.hu-n tekinthetők meg.

 

Ennek kapcsán szerveződött az a konferencia február 24-én, amelynek a: Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium adott helyet.  

               A kép illusztárció

 

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által szervezett „Szakkollégiumok és minőség” című konferencia elsődleges célja az volt, hogy ösztönözze a magyarországi szakkollégiumi rendszer beillesztését egy szélesebb oktatáspolitikai struktúrába a változó jogszabályi környezetben.

 

A szakkollégiumok önszerveződő, autonóm jellege nagyon fontos a tehetséggondozás szempontjából – mondta Smuk Péter, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora a konferenciát megelőző sajtótájékoztatón. – A szakkollégiumok és a felsőoktatási intézmények is egyetértenek abban, hogy a szakkollégiumok működését, tehetséggondozási tevékenységét egy hatékony pályázati rendszerrel lehet legjobban ösztönözni.

 

Gerő Márton, a „Szakkollégiumi helyzetkép felmérése” kutatás vezetője hozzátette: – Remélem, a kutatás eredményei felhívják a figyelmet azokra a szakkollégiumi értékekre, amelyeket mindenképpen érdemes megtartani a nemzeti felsőoktatási törvény alkotta keretek között is. A törvény kimondja, hogy a tudományegyetemi státusz feltétele szakkollégium működtetése, ugyanakkor a működéssel kapcsolatos tartalmi elvárásokról egyelőre keveset tudunk.

 

Bángi-Magyar Attila, a „Minőségfejlesztés a felsőoktatásban” projekt irodavezetője megjegyezte, hogy a szakkollégium rendszer éppen önszerveződő, önkéntes jellege miatt fogja megtartani a „szabadság kis köreit” a jogszabályoktól függetlenül is.

 

A kutatásról

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által kezdeményezett „Szakkollégiumi helyzetkép felmérése” című kutatás alapvető célja a szakkollégiumok helyzetének feltérképezése volt, ezáltal pedig javaslatok megfogalmazása a szakkollégiumok minőségi kritériumrendszerére vonatkozóan. A kutatás 48 intézmény és 632 hallgató bevonásával vizsgálta a szakkollégiumok típusait, azok felsőoktatási intézményekhez való kapcsolódását, a szakkollégiumi képzés és a formális képzés egymáshoz való viszonyát. A helyzetkép kiterjed a szakkollégiumok által fejleszteni kívánt készségekre, valamint a szakkollégiumi tagsággal járó, a későbbi munkavállalás szempontjából kiemelten fontos előnyökre (pl. kapcsolati erőforrások/tőke, információk elérése, mobilitási lehetőségek).

 

A kutatás legfontosabb megállapításai az alábbiak:

  • Körülbelül 90-100, magát szakkollégiumként meghatározó intézmény, 5500-6000 taggal működhet ma Magyarországon.
  • A szakkollégiumok a felsőoktatási tehetséggondozás hiányosságait kezelni szándékozó, magas színvonalú szakmai képzést nagy költséghatékonyság mellett végző intézmények. Az utolsó OTDK-n a mintánkban szereplő 48 szakkollégium közül 31 képviseltette magát egy vagy több tagjával, ott elért helyezéssel vagy különdíjjal 23 büszkélkedhet.
  • A társadalmi problémák iránt érzékeny értelmiség nevelése olyan cél, amely a szakkollégiumok minden típusának törekvései között felbukkan. 42 kollégium részt vesz valamilyen önkéntes program, vagy nem csupán a szakkollégistákat érintő közéleti program (konferenciák, kulturális rendezvények stb.) szervezésében. A válaszadó hallgatók 41 százaléka önkénteskedik a szakkollégiumon kívül is. Ez jelentősen meghaladja az egyébként is csökkenő tendenciát mutató teljes populációs adatokat (11,9%).
  • A szakkollégisták a teljes népességben tapasztaltnál alapvetően jobb kapcsolati hálóval rendelkeznek. Eredményeink alapján azt feltételezhetjük, hogy az értelmiségi-közéleti szakmák, pozíciók esetében a szakkollégisták nagyobb arányban rendelkeznek kapcsolatokkal, és e kapcsolatok mozgósíthatóbbak, inkább jelentik a segítségnyújtás forrásait, mint a teljes népesség esetében.
  • A szakkollégiumokban kiterjedt minőségbiztosítási gyakorlatokkal találkozunk. Annak ellenére, hogy a szakkollégiumokra fordított fenntartói vagy kormányzati figyelem kevés, a szakkollégiumok jól dokumentált eljárásokkal, rendszeres belső minőségértékelési gyakorlatokkal rendelkeznek. A képzés, szakmai munka színvonalát ugyanakkor a környezeti bizonytalanságok erősen befolyásolják.

 

A kutatás feltárta a szakkollégiumi rendszer problémáit is:

  • A leginkább szembetűnő probléma a szakkollégiumi rendszer gazdátlansága, a szabályozás és finanszírozás ebből eredő problémái. A szakkollégiumok finanszírozása változó formákban jelent meg az elmúlt évtizedben. Állami támogatás 2003 óta van – 2011-ben nem volt –, mennyisége azonban előre nem kalkulálható és ingadozó.
  • A felsőoktatási intézmények és a szakkollégiumok viszonya problematikus. A fenntartói szemlélet a szakkollégiumoknak az egyetemi bürokráciába, szervezeti rendbe való integrációját vonná maga után, ugyanakkor ezzel pontosan a szakkollégium méretéből, működésének módjából adódó előnyök kerülnek veszélybe.
  • Finanszírozási nehézségek: A legnagyobb nehézségek az épület és az infrastruktúra fenntartása területén jelentkeznek. Emellett gondot okoz a szakmai, tartalmi tevékenységekre fordítható összegek ingadozása, a tervezhetőség hiánya. A támogatási összegek növelésének kívánalmánál jelentősebb a kiszámíthatóság iránti igény.