Az elmúlt évtizedek munkaerő-piaci trendjeinek tapasztalata egyértel­műen azt mutatja, hogy a munka világa átalakulóban van. A hagyományos értelemben felfogott munkajogviszony egyre inkább háttérbe szorul, és mind a munkáltatói, mind pedig a munkavállalói oldalon megjelent a speciális igényeket is figyelembe venni képes jogviszonyok változatos tárháza. A gazdasági környezet változásai hívták életre a rugalmas munkavégzési formákat, amely formák között talán a legelterjedtebbé a munkaerő-kölcsönzés vált.

 

A TÁMOP 2.5.2. „A partnerség és a párbeszéd szakmai hátterének megerősítése, közös kezdeményezések támogatása” program keretében megval­ósuló „A nemzeti, illetve határokon átnyúló munkaerő-kölcsönzés alakulása, hatása a foglalkoztatásra és a gazdasági folyamatokra” kutatás a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal megbízása alapján a következő célkitűzéseket fogalmazta meg:

  • a nemzeti, illetve határokon átnyúló munkaerő-kölcsönzés hatása a foglalkoztatásra és a gazdasági folyamatokra,
  • mind a hazai mind pedig az uniós szabályozási keretek feltárása; a meghatározó kutatási tapasztalatok, szakirodalmi anyagok feldolgozása; szakmapolitikai javaslatok kialakítása.

 

Az interdiszciplináris kutatás során a foglalkoztatáspolitikai, humánerőforrás-menedzsmenttel foglalkozó és munkajogi területen működő meghatározó hazai szellemi műhelyek (Pécsi Tudomány­egyetem ÁJK-KTK-FEEK, ELTE ÁJK) munkatársai és gyakorlati szakemberek együtt alakították ki azt a végleges struktúrát és tartalmat, amely egy zárótanulmányban öltött formát.

A munkaerő-kölcsönzés hárompólusú jogviszony – egy kölcsönbe adó és egy kölcsönbe vevő munkaadó, valamint a kölcsönzött munkavállalók együttműködését jelenti.

A kérdőíves vizsgálatok elsősorban a munkaerő-kölcsön­zéssel foglalkozó szervezetek és a munkaerő-kölcsönzés keretében foglal­koztatott munkavállalók megkeresését célozta; ezt egészítették ki azoknak a friss (2009. és 2010. évi) hazai kutatásoknak és prognózisnak az eredményeivel, amelyek megállapításai döntően a kölcsönbe vevő munkáltatókra vonatkoztak.

 

A zárótanulmány tisztázza a munkaerő-kölcsönzés fogalmát, illetve általában jellemzi e sajátos foglalkoztatási viszonyt; kitérve az egyes szereplők nézőpontjaira, a külső befolyásoló tényezőkre. Itt mutatják be a hazai munkaerő-kölcsönzés legfontosabb tendenciáit az ezredfordulótól napjainkig, külön is vizsgálva a gazdasági válság hatását.

A kutatás kitekintést nyújt az iskolaszövetkezetek és a munkaerő-kölcsönzés kapcsolatrendszerére. A gyakorlatban a munkaerő­piac e két területe több szempontból is összekapcsolódik; a munkaerő-kölcsönző cégek és az iskolaszövetkezetek közötti együttműködés és szembenállás kitapint­ható módon jelen van a mindennapi működésben.

A tanulmány egyik leghangsúlyosabb fejezete a munkaerő-kölcsönzés hazai szabályozásával foglalkozik, részletes javaslatokat téve a 2008/104/EK irányelv rendelkezéseinek átvételével kapcsolatban, illetve bemutatva az ezzel összefüggésben várható változásokat a magyar munkajogban.

A határon átnyúló kölcsönzés elsődleges és másodlagos joganyagának vizsgálatát bemutatva, a témakör európai tendenciáit mind a kiküldött munkavállaló, mind a „cross border temporary worker” esetében megvizsgálták; a hazai folyamatok bemutatásánál külön kitértek a szlovákiai és romániai munkavállalók kölcsönzés keretében történő munkaerő-áramlásának elemzésére.

A munkaügyi kapcsolatok alapintézményeinek működése a kölcsönzésben az utolsó olyan vizsgálati szempont, amelynél döntően a témakör munkajogi szempontú elemzésére hagyatkoznak. Ennek keretében a lehetséges munkáltatói és szakszervezeti alapállásokat jelenítik meg, vizsgálják a kollektív alku jogának megvalósulását nemzeti, ágazati és helyi szinten; kitérve arra is, hogy az európai szintű szabályozás hazai adaptációs kényszere milyen változásokkal járhat.

 

Budapest, 2010. december 10.