A HEFOP 1.2 intézkedés minőségfejlesztési projektjébe bevont 61 kirendeltségből 15 helyszínt sikerült személyesen is meglátogatnom a március közepétől április végéig tartó audit során. Az ország hét régióját érintette a program, ebből három régióban volt lehetőségem arra, hogy az Észak-magyarországi, a Közép-magyarországi illetve az Észak-alföldi régió kirendeltségeinek minőségirányítási munkájával is ismerkedjek. Nem elég azonban a folyamatokról említést tenni, mert talán a legnagyobb értéke számomra az volt az auditoknak, hogy értékes, a minőségirányítás iránt érdeklődő kollégákat ismerhettem meg, akikre lehet majd számítani a program kiterjesztése esetén is.

 

Ha évek munkáját kell értékelni egy audit során, akkor akaratlanul is mindig a folytonosságot, a folyamatok tényleges beépülését keressük a napi munkában. Akkor is így van ez, ha az audit egyszeri, pillanatfelvételszerű képet jelent. Jó azzal szembesülni, hogy nem volt hiábavaló a képzés, a szakmai segítség, a mentorálás. Személyes sikerek sorozata egy-egy kirendeltség munkájának változása. Személy szerint örültem, hogy végre élőben a helyszínen láthatom azokat a körülményeket, folyamatokat, amiről az öt mérföldkőjelentésben és a telefonos megbeszéléseken szó volt. Megtisztelőnek éreztem azt is, hogy a kirendeltségek döntő többségén nagyon készültek az auditra, várták a kollégák hogy megmutathassák az eredményeiket, igazolják erőfeszítéseiket.

 

 

 

 

A legfontosabb viszont a minőségi mutatók javulása: a több feltárt álláshely, a rövidebb várakozási idő, a szervezett ügyintézés, az emelkedő partneri elégedettség. Gyakorta fordul elő, hogy tankönyvszerűen megfelelni igyekszünk a vélt vagy valós elvárásoknak. Ennek ellenére az audit során az a kirendeltség kaphatott jobb minősítést, akinek nem csupán a lefűzött dokumentumai, de a tényleges napi tevékenysége is kezdi visszaigazolni, hogy ismerik és használják a munka során a minőségirányítás eszközeit.

 

Lezárult egy részfolyamat, de természetesen legalább ilyen fontos, hogy lássuk, hogyan folytatódik a munka. A jövőt illetően a kirendeltségek munkatársai tele voltak kérdéssel, és érezhetően számítanak a mentorok további munkájára, támogatására. Alig néhány esetben fordult csupán elő, hogy ne hangsúlyozták volna az igényét annak, hogy a hasonló kirendeltségek munkáját, eredményét szeretnék megismerni, benchmarkjaikat sajátjukkal összevetni.

 

Az auditált kirendeltségek 30%-ánál a vezető és referens személyében változás történt a bevezetés, illetve az azóta eltelt időszakban. Az új kollégák, és a régiek közül is többen jelezték, hogy szívesen részt vennének ismét minőségügyi képzésen, ahol most már a bevezetési projekten túl elmélyíthetnék az eddig megszerzett ismereteket. Valamennyi kirendeltségvezető, referens további igényként fogalmazta meg a Közös Értékelési Keretrendszer (KÉK) kérdőív kitöltésének, módszertanának felelevenítését. Ezek önmagukban is igazolják a projekt létjogosultságát.

 

Bartók Mónika

kirendeltségvezető

Észak-magyarországi Regionális Foglalkoztatási Főosztály

Hatvani Kirendeltség