Az élethosszig tartó pálya, karrier-tanácsadásról EU-s nézőpontból
Majd egy évvel Jyväskylä után... beszámoló a konferenciáról

Borbély Tibor Bors [1]

 

Az Európai Unió már az 1993-as Fehér Könyvben „A növekedésről, versenyképességről, foglalkoztatásról” komoly kritikával élt önmagával szemben, amikor saját beiskolázási- sikeres képzési és elhelyezkedési adatait a triász  másik két államához (az Észak-amerikai NAFTA és Japán) mérte. A manapság sokak által méltánytalanul elfeledett stratégiai dokumentum gyakorlatilag leírta azokat az irányokat, fejlesztendő területeket és azok veszélyeit, amelyek később a Lisszaboni Folyamatban (2000-2010), majd annak újra és újragondolt változataiban napirendre kerültek. A kilencvenes évek elején a jelentős bővítés (big bang) előtt álló közösség elé helyezett stratégiai cél: egyrészt az unió világgazdasági szerepének átértékelése (vö. csökkenés ellenére versenyben maradni); másrészt a magas munkaerőköltségei és veszélyes gyorsasággal elöregedő népessége. A kitörési pont a globális munkamegosztásban a tudásintenzívebb, ergo a magasabb munkaerőköltséget is kifizetődővé tevő munkaalkalmak számának gyarapítása, azaz a gazdaság és társadalom tudatos átformálása úgy, hogy eközben az Európai Szociális Modell, habár módosítva, az öngondoskodást jobban hangsúlyozva, de fennmaradhasson.