Hogyan függ össze a GDP a felnőttkori tanulással? Melyik ország polgárai tanulnak legnagyobb számban „csak” a saját örömükre, tudásvágyból? Melyik országban a legjellemzőbb a papírért, kényszerből való tanulás? A hamarosan megjelenő Szak- és Felnőttképzés című folyóirat első számában dr. Torgyik Judit főiskolai tanár bemutatja az Európai Unió Statisztikai Hivatalának, az Eurostatnak, az uniós országok felnőttképzésével kapcsolatos vizsgálatait. A tanulmány előzeteseként néhány érdekességről bővebben. 

 

Tanulás és  GDP

Meglepő, hogy ennyire közvetlen módon kimutatható az egy életen át tartó tanulásban való részvétel és a GDP közötti kapcsolat. A kötelező alapiskolák elvégzését követően a különböző képzésekbe való bekapcsolódási hajlandóság a skandináv országokban a legmagasabb: Dániában 32,8%, Svédországban 24,5%, Finnországban pedig 23%. Elsősorban Dániában, de a többi skandináv országban is, nagy hagyománya van a népfőiskolák működtetésének. A népfőiskola a tanulás örömén, a személyközpontú módszerek alkalmazásán és a kreatív feladatvégzésen, tevékenykedtetésen alapul. A népfőiskolára a legkülönbözőbb korosztályok járnak. A fiatalok közül elsősorban azok, akiket nem vettek fel valamilyen felsőoktatási intézménybe, de addig is hasznosan akarják tölteni az idejüket. Nagy számban vesznek részt a képzésben nyugdíjasok is, akik frissen akarják tartani szellemüket, vagy társaságot keresnek. Napjainkban már a munkanélküliek is megjelennek a népfőiskolákon.

„A tanulásban való részvétel kiterjesztése és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatra az emberi erőforrás iskola már évtizedekkel ezelőtt felhívta a figyelmet. (lsd. Schultz, 1983)” – idézi dr. Torgyik Judit az említett iskola egyik képviselőjét.

 

 

 A kép illusztráció

 

A sereghajtók

A legalacsonyabb a felnőttkori tanulás a frissen Unióhoz csatlakozó Bulgáriában (1,2%) és Romániában (1,3%). Magyarország 2,8%-kal az EU 25 országa közül a legutolsó. Itt is közvetlen kapcsolat mutatható ki a GDP és a felnőttkori tanulási hajlandóság között.  

 

Csak általános iskolai vagy annál kevesebb osztállyal rendelkezők

2010-ben az alacsony iskolázottságúak arányát tekintve Málta „vezetett”, ahol 71,3%-ot tett ki a 25 és 64 év közöttiek körében a csak általános iskolát, vagy annál kevesebb osztályt végzettek aránya. Máltát Portugália és Spanyolország, valamint Olaszország előzi meg a sereghajtók között.

 

A legjobb a helyzet Litvániában (8%), Csehországban (8,1%) és Szlovákiában (9%). Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el 2010-ben 18,7%-kal. Megjegyzendő, hogy ez a szám 2000-ben még 30,6% volt, tehát a javulás erőteljes. Érdekes, hogy Svédország hasonló mutatókkal rendelkezik az alacsony iskolázottságúak terén. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a fiatalabb korosztályokban az alacsony iskolázottságúak aránya lényegesen kedvezőbb, mint az idősebb generációkban.

   

A tanulást elutasító fiatal felnőttek

A tanulást elutasító – elsősorban fiatal felnőttek – viselkedése mögött a szociokulturális hátrányokon túl, a kudarcos iskolai előélet, és az a tapasztalat áll, hogy semmiféle személyes figyelmet, segítséget nem kaptak, csupa rossz élménnyel, önbizalom-hiányosan hagyták el az iskolát. Hiába         lenne szükséges a bizonyítvány egy jobb életstátusz eléréséhez, a motívumok harcát a negatív élmények döntik el. Márpedig, ahogy látjuk az adatokból, ennek a csoportnak az iskolai kudarca súlyos teherré lesz. A kompetenciavesztett, önbizalom-hiányos gyerekek, az iskolát végigszenvedők egész életükben cipelik szerzett hátrányaikat. Így válik az unalmas, a gyerek egyéni gondjait figyelmen kívül hagyó iskola súlyos társadalmi gondok generálójává.  

 

A tanulást vállalók

Akik a felnőttkori tanulás mellett döntenek, azokat elsősorban a jobb egzisztenciális lehetőségek megteremtése vezérli. A vizsgált személyek 8%-a kapcsolatteremtés miatt, 3%-uk saját üzleti tervei miatt tanul.