A „posting” Magyarországon

(vonatkozó jogszabályok)

Az Európai Unióban a munkavállalók kiküldetését, kirendelését, kölcsönzését a 96/71 EK rendelet (Irányelv) szabályozza, melynek alapja maga a Római Szerződés.

Az irányelv tartalma:

Az EU tagállamok között, 1999.  decemberében hatályba lépett irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy a felségterületükre szolgáltatásnyújtás keretében kiküldött munkavállalóknak ugyanazokat a munka- és fizetési feltételeket biztosítsák, mint amelyek a munkavégzés helyén érvényesek, amennyiben a küldő ország rendelkezései (a munkavégzés szokásos helye) nem kedvezőbbek. A kiküldött-, kirendelt-, kikölcsönzött munkavállaló az őt kiküldő ország joghatósága alatt marad, tehát ott lesz biztosított, illetve ugyanúgy megilleti a teljes körű szociális ellátás.

2012. július 1.-jei hatállyal bevezetésre  került a 2012. évi I. törvény, az új munka törvénykönyve (Mt). 2013. január 1-jétől a kiküldetés és kirendelés és a munkaerő-kölcsönzés szabályai már az MT alapján alakulnak.

2013. január 1-jét követően a munkavállalók kiküldetése, kirendelése és kölcsönzése a következők szerint alakul:

  1. Kiküldetés, kirendelés (Mt 53. §):

„A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni.”

Az Mt. nem használja a kiküldetés, a kirendelés és az átirányítás fogalmát. Helyette egységesen munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásként kezeli ezeket a kategóriákat.

„A foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell.

A munkavállaló a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetén az ellátott munkakörre előírt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult.”

 (Jóllehet a kollektív szerződésben az eltérés megengedett, mivel azonban az eltérésnek nincsen jogi felső határa - a szakszervezetnek különös gonddal kell eljárni a kollektív szerződés megkötésekor, illetve módosításakor, és el kell érnie, hogy a munkaszerződés módosítása nélkül a munkavállalók ne tölthessenek többet 44 munkanapnál munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatási formában.)

  1. Munkaerő kölcsönzés (Mt. 214. § (1) a)):

Az új Mt. a kiküldetés és kirendelés szabályaitól elkülönülten kezeli a munkaerő-kölcsönzés kategóriáját:

„munkaerő-kölcsönzés: az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi (kölcsönzés),”

„A kikölcsönzés tartama nem haladhatja meg az öt évet, ideértve a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított hat hónapon belül történő ismételt kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg.”

A speciális szabályokat az Mt. 295.§ tartalmazza:

„Ha a külföldi munkáltató – harmadik személlyel kötött megállapodás alapján – a munkavállalót Magyarország területén olyan munkaviszonyban foglalkoztatja, amelyre a 3. § (2) bekezdése alapján e törvény hatálya nem terjed ki, a (4) bekezdésben foglalt kivétellel a munkaviszonyra

  1. a leghosszabb munkaidő vagy a legrövidebb pihenőidő mértéke,
  2. a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke,
  3. a legalacsonyabb munkabér összege,
  4. a munkaerő-kölcsönzésnek a 214–222. §-ban meghatározott feltételei,
  5. a munkavédelmi feltételek,
  6. a várandós vagy kisgyermekes nő, valamint a fiatal munkavállaló munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá
  7. az egyenlő bánásmód követelménye

tekintetében a magyar jog szabályait kell alkalmazni, ideértve a munkaviszonyra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben foglalt rendelkezéseiket is.

  1. Az (1) bekezdést alkalmazni kell abban az esetben is, ha a foglalkoztatásra a külföldi munkáltató vagy olyan munkáltató magyarországi telephelyén kerül sor, amely azonos cégcsoportba tartozik a külföldi munkáltatóval.
  2. Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a legalacsonyabb munkabér fogalmán a 136-153. §-okban meghatározott díjazást kell érteni. Nem kell a legalacsonyabb munkabérbe beszámítani az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba teljesítendő befizetést, valamint a munkavállalónak nyújtott olyan díjazást, amely nem képezi a személyi jövedelemadó alapját.”

Az építőiparban a törvény 295. § (4) bekezdésében meghatározott tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalókra az ágazatra vagy alágazatra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni.

Ezeket a rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha a munkaviszonyra egyébként irányadó jog a munkavállalóra kedvezőbb.

Frissítve: 2016. április 22.